A csettegő házilagos készítésű, jellemzően platós, teherszállításra alkalmas munkagépet, lassú járművet jelent. A „csettegőnek” nevezett járművek az 1960-as években jelentek meg Soltvadkerten, és gyorsan népszerűek lettek, mert a szőlőművelésben jelentettek nagy segítséget. Később az ország más részein is megjelentek a házilag barkácsolt szerkezetek, csak más néven. Építésük átlagon felüli kreativitást és műszaki érzéket is feltételez. A nevét az első ilyen jellegű járművek hangjáról kaphatta, amelyet egyhengeres dízel szivattyúmotorokból építettek. Az Alföld déli részén használatosak még a mai napig is, újak azonban nem nagyon készülnek. Egyrészt a csökkenő igény miatt, másrészt egyre kevesebb rendelkezik érvényes műszaki engedéllyel és sokan kockázatnak érzik a használatát a megnövekedett közúti felügyelet mellett.

A csettegőket jellemzően hozzáértő autószerelők építették „házilag”, faluhelyen használatosnak mondható a mai napig. A csettegők építése jellemzően abból történik, amit éppen fel tud használni a készítője: általában kiszuperált teherautók, traktorok, egyéb járművek alapjaira készült, további alkatrészek és akár mindenféle hulladékok felhasználásával. Mivel nem sorozat-gyártott járművek, így egyedi gyártmányúaknak tekinthetőek, bár voltak, amiket bizonyos számban havi rendszerességgel állítottak elő helyi szerelők. Népszerűsége a nagy autógyárak konstrukcióinál, típusainál jelentősen olcsóbb bekerülési árában keresendő.

A csettegők lehetnek dízel, benzin, gáz vagy hibrid meghajtásúak, attól függően, hogy milyen motort építenek bele.

A csettegők megfelelő műszaki vizsga után forgalmi rendszámot is kaphattak, viszont az újabb környezetvédelmi szabályozások miatt egyre kevésbé engedélyezhetőek.

forrás:

wikipedia

KÉPEK A CSETTEGŐRŐL